« Eisa Team Ryujin @ Merlin   Forranak az indulatok »

Heti japánadag

Ezen a héten a bőség zavarának örülhettünk, ugyanis kettő japános program is volt - pontosabban 3, de egyre lusta voltam ellátogatni.

Kezdeném is az utóbbival, mivel személyes élmények híján erről tudom a legkevesebbet írni. Ez pedig nem volt más, mint a Magyar Japanológusok VIII. Jubileumi Tanácskozása nevű konferencia. Igazság szerint mivel egyrészt az Eltén volt, másrészt meg ugye japán szakos vagyok, a tanárok is erősen ajánlották a részvételt, meg valamilyen szinten illett is volna, de... Egyrészt az ismerőseim közül akiket kérdeztem, senki nem tudott volna jönni, a többiekről meg nem tudtam biztosan, így még véletlenül sem akartam azon kapni magam, hogy egyedül ücsörgök a nálam minimum 20 évvel idősebb korosztály gyűrűjében, másrészt meg, az előadások közül se volt annyira sok, ami úgy istenigazán érdekelt volna - szóval végül úgy döntöttem, hogy valami hasznosabb időtöltést keresek magamnak a szerdai napra. (Mindenesetre akit így utólag érdekel a program, itt megtekintheti.)

A szerdai városba utazást azonban teljesen mégse tudtam elkerülni, ugyanis a Merlinben ezúttal Nishi Yoko kotokoncertje volt programon. Szerencsére erre Doryan el tudott kísérni, bár szegényt kicsit megvárakoztattam, bocsi ^^" De a programra időben odaértünk, még Boriszt, a mcskát is meg tudtam simogatni egy röpke pillanatig, és megint sikerült ugyanoda a harmadik sorba leülni, ahonnan azért elég jól élvezhető volt az előadás.
Maga a koncert elég hosszú volt, 8 darab szerepelt az előzetes műsorban (a 4. után egy rövid szünettel), plusz a végén még kaptunk egy műsoron kívüli számot, meg 2 ráadást. Megpróbáltam csak a produkcióra koncentrálni, de óhatatlanul muszáj voltam mindig Karinhoz hasonlítgatni. Valahogy végig az volt az érzésem, hogy ahogy ott ült a fehér tüllre fektetett koto előtt a gyönyörű fehér csipke-kimonószerű ruhájában, a hófehér bőrével meg a barna hajával, és pengette lágyan a húrokat meg néha énekelt a halk hangján, hogy teljesen más, amit ők ketten csinálnak. Nishi A Művész, Karin pedig nem is tudom, A Népzenész, vagy valami hasonló kategóriába férne bele (persze nem degradáló jelzőként). Őszintén szólva, Nishi játékából kicsit nekem hiányzott az az energia, amit Karinnál éreztem, hogy ő most tényleg mindent belead, és neki egyfajta szórakozás a koncert. Ennek ellenére nem mondom azt, hogy Nishi koncertje rossz volt, mert szép volt nagyon, csak... Csak a vége felé kicsit számomra az unalomba fulladt, nem ragadott annyira magával, és úgy éreztem, hogy a 2 visszatapsolásban kicsit az udvariasságnak is szerepe volt.  Bár mondjuk az előadásmódbeli különbség abból is fakadhat, hogy Nishi tényleg egy halk szavú, törékeny, 40-es nőnek tűnt, Karin meg egy belevaló, életvidám csajszi :D Hogy ne csak annyira a levegőbe beszéljek, itt van 2 videó, elvileg a dal ugyanaz (a Sakura): Karin,  Nishi, bár nem tudom, így mennyire jön át a dolog felvételen keresztül...
Mindenesetre a koncertnek számomra 2 kiemelkedő pontja volt. Egyrészt az improvizáció, amit már a program alapján is nagyon vártam, bár őszintén szólva nem teljesen ilyenformán képzeltem el... Kicsit azért ledöbbentem, mikor Nishi előkapta a hegedűvonót :))) Annyira nem is volt mondjuk nyerő ötlet szerintem, enyhe fejfájást idézett nálam elő. Utána xilofonütőkkel próbálkozott, ezekkel már egy fokkal kellemesebb hangokat produkált, majd végül, ha jól emlékszem, szabad kézzel (mármint olyan ujjra húzható pengetők nélkül) játszott a koto-n, tényleg más volt így a hangja. A másik érdekességpedig az volt, hogy a következő dalt kugo-n játszotta - ez egy ősi japán (illetve tkp. kínai eredetű) hárfaszerű hangszer, még nem hallottam róla sosem. (Mondjuk a wiki szerint: "the kudaragoto (also called kugo, 箜篌) of Japan was in use in some Togaku (Tang music) performances during the Nara period, but seems to have died out by the 10th century. It has recently been revived in Japan, and the Japanese composer Mamoru Fujieda has composed for it.", szóval ez valószínűleg nem annyira az én saram XD) A hangja szerintem hasonló volt a kotoéhoz, mondjuk ha jól emlékszem, egy részénél a dalnak annyira nem tetszett, kicsit mélyre volt hangolva vagy nem tudom, de mindenképp érdekes volt.
A programon kívüli darab pedig az volt, hogy Nishi bevallotta, hogy nagy rajongója Balogh Kálmán citeraművésznek, és átírta az egyik darabját koto-ra, úgyhogy még azt is eljátszotta... Ráadásul Balogh ott ült az első sorban, mert meghívták XD Ez amúgy egy jó pörgős darab volt, zárásnak tökéletes.
Ráadáskén még kaptunk valami őszi dalt először, a Sakurát másodszor, de ezeket mondjuk, mint mondtam, ki lehetett volna hagyni - már csak azért is, mert még alá akartam volna íratni a(z ismét kapott reklám)legyezőmet vagy valami, de inkább szolidáltam Dorcsyval, ki még megpróbálta elérni a fél 10-es buszát, sajnos sikertelenül :(

Szombaton pedig a Vendéglátóipari Múzeumban volt egy rövid japán édességekről szóló előadás, illetve bemutató. Mivel a cukrászat amúgy is érdekel, marha kíváncsian vártam ezt a meghirdetés óta, és külön öröm, hogy erre Freely-n és Doryanon kívül Araniel meg Shearer  is eljöttek, akikkel azért elég ritkán találkozom (főleg Shearerrel) :D (Viszont Gigi meg mégsem jött, amit sajnáltam - úgy látszik, vele már sosem fogok talállkozni :( )
Én olyan 1 óra felé csatlakoztam a bandához a Westendben, majd rögtön indultunk is egy kellemes sétával és egy PC-játék boltot útbaejtve a Múzeumhoz, meg is érkeztünk úgy fél 2 felé - és vesztünkre ácsorogtunk az ajóban pár percet, mire végül elhatároztuk, hogy bemegyünk - és valószínűleg pont ennek a pár percnek hála nem tudtunk már egymás mellé ülni, mert nem volt egymás mellett 5 szabad hely, csak max. 4. Illetve lett volna, ha a hatos sorokban ülő 2-2 ember közül valamelyik páros hajlandó arrébb telepedni, de sajnos nem voltak együttműködőek... Na mindegy. (Ha már itt tartok, 2 megjegyzést tennék a látogatókról még röviden: Egyrészt én imádom az extrémen és egyedien öltözködő embereket, és semmi bajom azzal, ha valaki így jár az utcán, de a japánbuziság netovábbjának tartom, ha valaki egy ilyen előadásra is kb. gótloli-koszpléjben jön. Ez rohadtul nem arról szólt most, hogy "úúúújapók". Másrészt meg az Araniel és mögöttem lévő sorba beült egy csaj, akit legszívesebben pofánvágtam volna, mert az előadás közben a cukrászember szájából elhangzó poénokon többnyire még azelőtt felvihogott, hogy a tolmács lefordította volna őket. Nem mondom, én is somolyogtam, de csak mások számára kevésbé feltűnő módon, nem pedig úgy, hogy mindenki számára világos legyen, hogy tudok japánul... Mindezek után alig várom felbőszült kommenteket. :D )
Tehát... Az előadást 3 japán cukrászmester - 1 nő és 2 férfi, bár végülis csak az utóbbiak beszéltek - tartotta. Először is volt egy PPT-prezentáció a hagyományos japán édességek (wagashi) főbb fajtáiról, meg a vörösbabpaszta elkészítéséről. Előbbinél azért elhangzott pár döbbenetes információ, pl. Japánban (de szerintem a világ többi részén is van ilyen) rendeznek 4 évente cukrászolimpiát, és ide a mestereket szoktak kougeigashi-nak nevezett édességekkel nevezni... Namost, a kougeigashi szó szerint kb. "iparművészeti édesség"-et jelent, így meg már valószínűleg mindenki számára világos, hogy ezek nem annyira a mindennap fogyasztott édesség kategóriájába tartoznak, hanem szinte önálló szoborként, műalkotásként funkcionálnak, íme pár kép. És néha ezeket az alkotásokat el is szokták adni, mivel akár 10 évig is elállnak, így kiváló dísztárgyak - az áruk pedig olyan 500ezer - 1 millió yen körül mozog, ami forintban a duplája :DDDD Nem semmi. A másik érdekesség meg a hasami kiku néven futó csoda volt, amit helyben készített is az egyik mester - ennek az a lényege, hogy tkp. egy tésztagombócból ilyen kis olló-csípő-bigyóval készítenek egy megdöbbentően élethű krizantémvirágot. Bár ez sem hétköznapi édesség - mivel a krizantém Japánban is a halottak virága, így ott is az ősök tiszteletére szóló fesztiválhoz, az o-bon-hoz kötődik -, de már a megfizethető kategóriába esik, darabja olyan 2000 Ft körül van.
A PPT után a másik cukrász vette át a szót, és míg előbbi kollégája aprósüteményt alkotott, addig ő elmutogatta a japán édességek legfőbb hozzávalóit. Érdekes volt a "vörösbabzselé" (hivatalos nevét már elfelejtettem), ami tkp. vörösmoszat-porral (agaragar) zselésített vörösbabpaszta... Mit meg nem esznek az emberek, mi? Meg hozott pl. két japán citrusfélét is, amik az illetuk miatt voltak jellegzetesek.
Ezután következett a fentebb is említett hasami kiku-bemutató :D Erről most nem linkelek gugliképet, mert Araniel blogjában (ill. a beszámolójában) majd hamarosan lesznek itt a bemutatón készült fényképek.

Miután mindez véget ért,  következett az a rész, hogy elvileg mindenki kapott volna 2 előre becsomagolt édességet, pontosabban 1 édességet, meg egy "féligkész", otthon megformázandó másikat. Azonban itt előtört a proli magyar "ingyé'van" mentalitás, és annak ellenére, hogy elvileg regisztrálni kellett az előadásra, így biztosan ki voltak számolva az édességek, sokan ötösével vitték, és így egy csomó embernek nem jutott - köztük Aranielnek meg nekem sem, mert mi még bent maradtunk a teremben nézelődni-fényképezni :( Oké, csak egy kis vacak édesség, de akkor is idegesít >_< Mindenesetre kommentbe jöhetnek az íz-beszámolók (igen, ez célzás volt Freely, Dorcsy, Shearer :P).

Végül még furdalt a kíváncsiság, hogy Japánban mégis milyen úton-módon lehet cukrászatot tanulni, szóval a végén odamentem kérdezősködni hozzájuk, és kaptam is egy névjegykártyát, amitől belelkesülve hazaérve rögtön megnéztem az iskola honlapját, amitől még jobban belelkesültem, ám milliós nagyságrendű tandíj rögtön visszarángatott a valóság talajára... Hát igen, azt hiszem, wagashi-készítést se fogok a közeljövőben tanulni :(

De egy szó, mint száz, jó volt ez a hét... És elég szomorú, hogy mindjárt véget ér az év, ami egyben a Japán-Magyar Barátság Éve is, így jövőre valószínűleg megint az 1 program/félév lesz az általános. :/


írta: Sza, 2009. nov. 1. 18:14 - címkék: Japanzene, Rendezvenyek és kategóriák: Japán cuccok - 2 komment

Eddig 2 komment érkezett ()

  • 1.  Doryan
    2009. 11. 01. 19:12

    Az első édesség mangókrémmel töltött rizskeksz volt, vagy ilyesmi, 3 gyümölcsízű cukrozott zselébogyóval. A keksz-szerű dolog nekem nem volt nagy durranás, a rizslapok tökéletesen íztelenek voltak, a mangókrém nekem nem jött be. A bogyók finomak voltak, bár ehhez hasonlót itt is lehet kapni.
    A féligkészből pedig gesztenye formájú édességet lehetett csinálni, hazaérve megalkottam, és bár az ajára való rizsport nem adtak hozzá, kakaós porcukorral helyettesítettem. Az enyém egészen gesztenyeszerű lett, ízre kakaós gesztenye volt. :D Szóval nekem ez utóbbi sokkal jobban tetszett (meg a családnak is - érdekes volt ötfelé vágni a borsóméretű bogyókat, hogy mindenkinek jusson :D).

  • 2.  valaki
    2009. 11. 04. 22:00

    a japánbuziságról szóló résszel teljes mértékben egyetértek (én is ott voltam az eseményen, úgyhogy pontosan láttam mindent :D). édesség meg nekem sem jutott, és én is felhúztam rajta magamat...

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.