Kína

Hát az elmúlt 1-2 héten sok minden történt, rengeteg dolgot intéztem, rengeteg helyen jártam, többek között Vácon is, meg annyiszor moziban, mint máskor egy fél év alatt, találkoztam rég és kevésbé rég látott barátokkal, kaptam oltást meg megszereztem a vízumot... Egyszóval mozgalmas napok voltak.

Azonban egyszer ezeknek is vége szakadt, és elérkezett a nap: holnap elrepülök Kínába, és jövő nyárig szépen ott is maradok. WOW!

Addigis, ezt a blogot feltehetőleg berekesztem. Néha lehet, hogy egy-két gondolat erejéig igényt tartok majd rá, azonban a fő sztorit ezentúl itt követhetitek nyomon:

intianjin.wordpress.com

Remélem, hogy mindannyian jól fogunk szórakozni. :)


írta: Sza, 2010. aug. 26. 21:19 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek

Photoshoot

Tanácskérő bejegyzés következik.

Alaphelyzet: nemsokára hosszabb időt fogok a földgolyó átellenes felén eltölteni, és ezt szeretném valamivel meg is örökíteni.
Jelenleg erre a következő felszereléssel rendelkezem:

Daewoo DMP-2000. Mint látszik, ez nem annyira fényképezőgép, hanem egy ilyen kompakt-kamera izé. Tulajdonképpen hibája nincs, viszont a következő vele a problémám: Elvileg ugye azért lenne jobb egy ilyen, mint egy átlag fényképezőgép, mert ezzel elméletben jó videókat lehet készíteni. Namost ez az elmélet ennél a készüléknél nem érvényes, ugyanis a mikrofonja nincs a topon (magyarul a videók hangminősége elég rossz), ráadásul nem működik videózás közben a zoom, ami nevetséges szerintem.

Marad tehát a fényképkészítés, többnyire erre van jelenleg használva. Normál fényviszonyok mellett nincs igazából baj a képminőséggel, egyedül ami zavar az a 3,3 MP (egyébként én 2-re emlékeztem, de most a neten mindenhol 3,3-at találtam a leírásokban), és az ebből fakadó részletgazdag(talan)ság. Nem akarok egyik képemből se posztert nyomtatni, de volt már, hogy szükségem lett volna arra, hogy monitoron jól ki tudjak nagyítani egy képet, de ez ugye nem volt lehetséges. Ja, ami még hiány, hogy optikai zoom nincs, csak 8x-os digitális, de a 8x-os zoom az már tényleg annyira zajos, hogy kb. semmi értelme úgy fényképezni. (Józan paraszti ésszel belegondolva nyilván ebben is a kis felbontás a ludas.)

Ilyen szarságokat, minthogy arcfelismerő meg mosolyérzékelő meg mittomén, annyira nem igényelnék, meg igazából az alap funkciók ebben a gépben is benne vannak (pl. önkioldó, fényerősség-állítás, éjszakai mód, stb.). Sőt, a videózás se hiányzik annyira, inkább tényleg az lenne a lényeg, hogy olyan képeket tudjak csinálni, hogyha hazajöttem, nem fogom falba verni a fejemet, hogy nem marad semmi normálisan megörökített emlékem :D
A másik fele a dolognak viszont az, hogy túl sok pénzt se akarok egy fényképezőgépre tölteni most.

Szóval mindennek fényében kéne eldönteni, hogy
1. Megtartom ezt a gépet. Az ellenérvek fentebb fel vannak sorolva, ugyanakkor egyrészt ez a legolcsóbb megoldás, másrészt meg tényleg, amíg nem akarok posztert nyomtatni vagy fűszálakat számolgatni egy képen, addig ez a gép se annyira rossz.

2. Veszek egy új fényképezőgépet.
Eleinte arra gondoltam, hogy olyan 20, max. 30 ezer körül vennék egy kompakt gépet, viszont a neten olvasott tesztek megingattak a hitemben - ennyiért még nem igazán lehet olyan gépet kapni, amire az emberek azt írták volna, hogy valóban jó képeket csinál, viszont akkor meg hiába a 13 MP, lehet, hogy ugyanott vagyok, mint a mostani gépemmel. (Mondom, a mosolyfelismerő és társai nélkül megvagyok.) A jó gépek olyan 50 ezer körül kezdődnek, ennyit viszont erős fogszívások közepette akarnék csak kiadni. Gondolkodtam már régóta egy tükörreflexes gépen is, de azok alsó hangon is még mindig inkább a 100 ezret súrolják, szóval ez jelenleg elfelejtve - esetleg használtan, de attól meg kicsit félek. (Meg a tükrössel az is a bajom, hogy azért azt nem tudja csakúgy zsebre vágni az ember.)

Ti mit javasoltok? Jöhet minden tipp, akár konkrét modellek is, mert lassan, de biztosan futok kifelé az időből....


írta: Sza, 2010. aug. 12. 14:53 - címkék: fénykép, fotózás, kütyük, tanács és kategóriák: Mindenmás - még nincsenek kommentek

20

Szerdán beléptem a második ikszbe, ezzel már majdnem a világ összes országában nagykorúnak számítok... Nem is értem, hogy nálunk miért pont 18 a felnőtté válás korhatára, hiszen utána 19 évesen még mindig "tini" az ember.

Furcsa érzés ez egyébként, és nem feltétlenül pozitív. Rossz látni, hogy bár belül továbbra is megragadtam valahol a tizenéveim közepén, az idő múlását nem tudom megállítani. Tényleg, mintha egy börtönbe lenne zárva az ember. (Mit fogok mondani 70 évesen, te jó ég.)

Egyébként néha vannak dolgok, amik így kizökkentenek a belső lelki békémből, és az arcomba vágják az elkerülhetetlen valóságot. Például, amikor már nem arról szól a fáma, hogy a családnak nincs pénze valamire, hanem amikor nekem (vagy a barátaim közül valakinek) nincs. Vagy amikor ügyeket intézve fulldoklom a bürokrácia papírhegyeinek és szabályainak tengerében, és nem fogja a kezemet senki, mert már meg kell tudnom állni a magam lábán is. Lassan, de biztosan.

Mostanság kezdem igazán érzékelni azt, hogy az ember élete csak egy lineáris időfolyam, amiből ráadásul csak egy van és nem lehet rajta visszafordulni sem. A hibák hibák maradnak, az elszalasztott lehetőségek pedig sosem jönnek vissza újból. Durva.

Néha azt hisszük, miénk a világ és a kezünkben van a sorsunk, pedig nem.

De engem ez elborzaszt. Álmodni akarok. Vajon felnőttként is lehetek még gyerek?

Éljen a pozitív attitűd.

 


írta: Sza, 2010. aug. 8. 18:35 - címkék: 20, Ich, Ido, születésnap és kategóriák: Mindenmás - 1 komment

Nyárelő

No jó régen nem írtam ide semmit, azóta pedig már tombol a nyár - olyannyira, hogy most sem lesz kedvem túl hosszan pötyögni, de azért vázlatosan összefoglalom az eseményeket.

Júniusban befejeztem második évemet az egyemen, szóval már csak az utolsó év maradt hátra. Eddig ez lett a legrosszabb félévem, megint becsúszott egy hármas (ami akkor nem zavart, de utólag igen, mert ha még egy napot tanulok, lehetett volna simán jobb is), meg pár négyes, de végülis annyira nem lett vészes az átlagom. Megint jó nehéz félév volt jó sok tanegységgel, de azért átvészeltem. A maradék 2 félév már könnyebb lesz, egyedül azt sajnálom, hogy a pedagógiai tárgyakkal nem haladtam jobban, mert így a 6-ból csak 1 van kész, ami annyira nem jó arány... De cserébe legalább a német minoros tárgyak elfogyogattak, 2 db maradt össz-vissz hátra.

Év közben pályázgattam mindenféle ösztöndíjakra, 3-ból kettő nem sikerült, egynek pedig tegnap derült ki az eredménye, és úgy tűnik, hogy megyek Ázsiába végre :3 Nem Japánba mondjuk, de nem is bánom, az a lényeg, hogy világot látok. Viszont egyelőre még semmi konkrétum nincs, szóval erről majd később még bővebben. (Valószínűleg ez a blogom le is lesz fagyasztva és nyitok egy másikat... Bár lehet, hogy ide is még írok majd néhanapján.)

Aztán 11.-én voltam Versailles koncerten a Dieselben. Meglepő és szokatlan módon most erről nem fogok egy egész bejegyzést írni, mivel annyira azért nem a szívem csücskei, de úgy voltam vele, hogy őket is látni kell egyszer.
Szerencsére a beléptetésre kitaláltak most egy normális rendszert, így legalább nem a lépcsőn haltunk meg - ellenben bent a Dieselben majdnem, ugyanis nagyon-nagoyn meleg volt, nem is tudom, hogy bírta az együttes... Ráadásul már vége volt a koncertnek és egész jól sikerült átvészelni, mikor a végén a búcsúzkodásnál kihajoltak a bandatagok, hogy meg lehessen fogni a kezüket, és egyszerre azt vettem észre, hogy a fejem Barba-baba módjára kb. 6 irányból nyomódik a fangirlöknek hála :DDDD Áldottam az eget, hogy levettem a fülbevalóimat ill. hogy nem vettem föl a szemüvegemet. Ráadásul az ideiglenes halláskárosodásomat is egy túlbuzgó sikongatónak köszönhettem, nem a hangerőnek, pedig elöl álltunk a 3.-4. sorban... Füldugót be fogok szerezni már tényleg. De összességében a koncert nagyon jó volt, meg ahhoz képest, hogy ők mekkora sztárnak számítanak, szerintem tök szimpatikusan is viselkedtek, úgyhogy le a kalappal előttük.

Emlékezzünk meg az eseményről a kedvenc Versailles-dalommal:

 

Aztán mi van még.... Igazából semmi különös, csinálom az adatrögzítős diákmunkámat ezerrel, közben próbálok a jelenleg tomboló ca. 40 fokban nem megolvadni, bár lassan szerintem tényleg sikerül a szauna-hatást elérni, szóval még egészséges is lehet ez a meleg :D
Megkaptam volna egy médiafigyelős melót is, ami tök jó lett volna, meg szerettem volna ezer éve csinálni, de végül az ösztöndíj miatt nem tudtam elvállalni... Hát ez van, shit happens.

Szépen-csendben haladgatok a második X felé is, lassan más kevesebb, mint egy fél hónap választ elő tőle...

Ezen kívül tanulni kéne, de ahhoz végképp se energiám, se agyi kapacitásom nincs most.


írta: Sza, 2010. júl. 15. 18:35 - címkék: Diesel, Egyetem, Ich, nyár, suli, Versailles és kategóriák: Zene füleimnek, Suli - még nincsenek kommentek

Tévé

Múltkor elkapott a hév, és akartam volna ide kerekíteni egy posztot, ami nagyjából azt fedte volna le, hogy mekkora biznisz lett már ez a tévé-üzletág is, és most nem a csatornákra gondolok meg a reklámokra, hanem arra, hogy gyerekkoromban volt a háztetőre szerelhető antenna meg a 8 gombos Orion tévé, aztán lett a kábeltévé meg a távirányítós színes, aztán most már tolják az arcunkba a lapostévét, ami lehetőleg hádéredi vagy újabban háromdés (mármint a belőle jövő kép, nem maga a készülék, az lassan olyan lapos, hogy visszavált kétdimenzióba) meg a digitális műsorszórást, amihez vegyél szettápbokszot, különben csak hangyafarm lesz a varázsdobozban.

Szóval arról akartam írni, hogy ez mennyire biznisz már, mert az csodálatos dolog, hogy fejlődik a technika, én ezt nem vitatom, sőt, csak az egésznek az eredménye megint az, hogy vegyél ilyen-olyan kütyüt (hitelre) paraszt, hogy aztán még tovább tudjuk mosni az agyadat.
(Mellesleg szagostévét követelek, akkormár, bár remélem a vécéillatosítóreklámba, mikor a kisfiú facsarodó orral mondja, hogy de büdös van (vagymit), csak a fújóka illatát teszik bele.)

Viszont ez túl hosszú bejegyzés lett volna teljes valójában, úgyhogy az ötletet elvetettem. Helyette mindössze azt szeretném megosztani, ami tulajdonképpen az egésznek az apropóját adta, hogy múltkor a Médiamarktba tévedvén fölfedeztem egy készüléket, ami ha jól emlékszem tévének volt titulálva, valójában szerintem a tévé és a mozivászon evolúciós láncának hiányzó láncszeme, már ami a méreteit illeti. Ja, és egyébként 20.000.000 azaz húszmillió magyar forintosba kerül.

Remélem érzitek, hogy egyesek lakást vesznek 20 millából, esetleg autót, neadjisten lakást ÉS autót, mások meg tévét.

És akkor arra még nem tértem ki, hogy szerintem az országnak vannak olyan részei, ahol még a kábelszolgáltatás sem elérhető. (Bár de, tudom, tányérostévé.)


írta: Sza, 2010. jún. 1. 20:14 - címkék: kritika, műszaki, Tv és kategóriák: Mindenmás - még nincsenek kommentek
Régebbiek | Végére »