Heti japánadag

Ezen a héten a bőség zavarának örülhettünk, ugyanis kettő japános program is volt - pontosabban 3, de egyre lusta voltam ellátogatni.

Kezdeném is az utóbbival, mivel személyes élmények híján erről tudom a legkevesebbet írni. Ez pedig nem volt más, mint a Magyar Japanológusok VIII. Jubileumi Tanácskozása nevű konferencia. Igazság szerint mivel egyrészt az Eltén volt, másrészt meg ugye japán szakos vagyok, a tanárok is erősen ajánlották a részvételt, meg valamilyen szinten illett is volna, de... Egyrészt az ismerőseim közül akiket kérdeztem, senki nem tudott volna jönni, a többiekről meg nem tudtam biztosan, így még véletlenül sem akartam azon kapni magam, hogy egyedül ücsörgök a nálam minimum 20 évvel idősebb korosztály gyűrűjében, másrészt meg, az előadások közül se volt annyira sok, ami úgy istenigazán érdekelt volna - szóval végül úgy döntöttem, hogy valami hasznosabb időtöltést keresek magamnak a szerdai napra. (Mindenesetre akit így utólag érdekel a program, itt megtekintheti.)

A szerdai városba utazást azonban teljesen mégse tudtam elkerülni, ugyanis a Merlinben ezúttal Nishi Yoko kotokoncertje volt programon. Szerencsére erre Doryan el tudott kísérni, bár szegényt kicsit megvárakoztattam, bocsi ^^" De a programra időben odaértünk, még Boriszt, a mcskát is meg tudtam simogatni egy röpke pillanatig, és megint sikerült ugyanoda a harmadik sorba leülni, ahonnan azért elég jól élvezhető volt az előadás.
Maga a koncert elég hosszú volt, 8 darab szerepelt az előzetes műsorban (a 4. után egy rövid szünettel), plusz a végén még kaptunk egy műsoron kívüli számot, meg 2 ráadást. Megpróbáltam csak a produkcióra koncentrálni, de óhatatlanul muszáj voltam mindig Karinhoz hasonlítgatni. Valahogy végig az volt az érzésem, hogy ahogy ott ült a fehér tüllre fektetett koto előtt a gyönyörű fehér csipke-kimonószerű ruhájában, a hófehér bőrével meg a barna hajával, és pengette lágyan a húrokat meg néha énekelt a halk hangján, hogy teljesen más, amit ők ketten csinálnak. Nishi A Művész, Karin pedig nem is tudom, A Népzenész, vagy valami hasonló kategóriába férne bele (persze nem degradáló jelzőként). Őszintén szólva, Nishi játékából kicsit nekem hiányzott az az energia, amit Karinnál éreztem, hogy ő most tényleg mindent belead, és neki egyfajta szórakozás a koncert. Ennek ellenére nem mondom azt, hogy Nishi koncertje rossz volt, mert szép volt nagyon, csak... Csak a vége felé kicsit számomra az unalomba fulladt, nem ragadott annyira magával, és úgy éreztem, hogy a 2 visszatapsolásban kicsit az udvariasságnak is szerepe volt.  Bár mondjuk az előadásmódbeli különbség abból is fakadhat, hogy Nishi tényleg egy halk szavú, törékeny, 40-es nőnek tűnt, Karin meg egy belevaló, életvidám csajszi :D Hogy ne csak annyira a levegőbe beszéljek, itt van 2 videó, elvileg a dal ugyanaz (a Sakura): Karin,  Nishi, bár nem tudom, így mennyire jön át a dolog felvételen keresztül...
Mindenesetre a koncertnek számomra 2 kiemelkedő pontja volt. Egyrészt az improvizáció, amit már a program alapján is nagyon vártam, bár őszintén szólva nem teljesen ilyenformán képzeltem el... Kicsit azért ledöbbentem, mikor Nishi előkapta a hegedűvonót :))) Annyira nem is volt mondjuk nyerő ötlet szerintem, enyhe fejfájást idézett nálam elő. Utána xilofonütőkkel próbálkozott, ezekkel már egy fokkal kellemesebb hangokat produkált, majd végül, ha jól emlékszem, szabad kézzel (mármint olyan ujjra húzható pengetők nélkül) játszott a koto-n, tényleg más volt így a hangja. A másik érdekességpedig az volt, hogy a következő dalt kugo-n játszotta - ez egy ősi japán (illetve tkp. kínai eredetű) hárfaszerű hangszer, még nem hallottam róla sosem. (Mondjuk a wiki szerint: "the kudaragoto (also called kugo, 箜篌) of Japan was in use in some Togaku (Tang music) performances during the Nara period, but seems to have died out by the 10th century. It has recently been revived in Japan, and the Japanese composer Mamoru Fujieda has composed for it.", szóval ez valószínűleg nem annyira az én saram XD) A hangja szerintem hasonló volt a kotoéhoz, mondjuk ha jól emlékszem, egy részénél a dalnak annyira nem tetszett, kicsit mélyre volt hangolva vagy nem tudom, de mindenképp érdekes volt.
A programon kívüli darab pedig az volt, hogy Nishi bevallotta, hogy nagy rajongója Balogh Kálmán citeraművésznek, és átírta az egyik darabját koto-ra, úgyhogy még azt is eljátszotta... Ráadásul Balogh ott ült az első sorban, mert meghívták XD Ez amúgy egy jó pörgős darab volt, zárásnak tökéletes.
Ráadáskén még kaptunk valami őszi dalt először, a Sakurát másodszor, de ezeket mondjuk, mint mondtam, ki lehetett volna hagyni - már csak azért is, mert még alá akartam volna íratni a(z ismét kapott reklám)legyezőmet vagy valami, de inkább szolidáltam Dorcsyval, ki még megpróbálta elérni a fél 10-es buszát, sajnos sikertelenül :(

Szombaton pedig a Vendéglátóipari Múzeumban volt egy rövid japán édességekről szóló előadás, illetve bemutató. Mivel a cukrászat amúgy is érdekel, marha kíváncsian vártam ezt a meghirdetés óta, és külön öröm, hogy erre Freely-n és Doryanon kívül Araniel meg Shearer  is eljöttek, akikkel azért elég ritkán találkozom (főleg Shearerrel) :D (Viszont Gigi meg mégsem jött, amit sajnáltam - úgy látszik, vele már sosem fogok talállkozni :( )
Én olyan 1 óra felé csatlakoztam a bandához a Westendben, majd rögtön indultunk is egy kellemes sétával és egy PC-játék boltot útbaejtve a Múzeumhoz, meg is érkeztünk úgy fél 2 felé - és vesztünkre ácsorogtunk az ajóban pár percet, mire végül elhatároztuk, hogy bemegyünk - és valószínűleg pont ennek a pár percnek hála nem tudtunk már egymás mellé ülni, mert nem volt egymás mellett 5 szabad hely, csak max. 4. Illetve lett volna, ha a hatos sorokban ülő 2-2 ember közül valamelyik páros hajlandó arrébb telepedni, de sajnos nem voltak együttműködőek... Na mindegy. (Ha már itt tartok, 2 megjegyzést tennék a látogatókról még röviden: Egyrészt én imádom az extrémen és egyedien öltözködő embereket, és semmi bajom azzal, ha valaki így jár az utcán, de a japánbuziság netovábbjának tartom, ha valaki egy ilyen előadásra is kb. gótloli-koszpléjben jön. Ez rohadtul nem arról szólt most, hogy "úúúújapók". Másrészt meg az Araniel és mögöttem lévő sorba beült egy csaj, akit legszívesebben pofánvágtam volna, mert az előadás közben a cukrászember szájából elhangzó poénokon többnyire még azelőtt felvihogott, hogy a tolmács lefordította volna őket. Nem mondom, én is somolyogtam, de csak mások számára kevésbé feltűnő módon, nem pedig úgy, hogy mindenki számára világos legyen, hogy tudok japánul... Mindezek után alig várom felbőszült kommenteket. :D )
Tehát... Az előadást 3 japán cukrászmester - 1 nő és 2 férfi, bár végülis csak az utóbbiak beszéltek - tartotta. Először is volt egy PPT-prezentáció a hagyományos japán édességek (wagashi) főbb fajtáiról, meg a vörösbabpaszta elkészítéséről. Előbbinél azért elhangzott pár döbbenetes információ, pl. Japánban (de szerintem a világ többi részén is van ilyen) rendeznek 4 évente cukrászolimpiát, és ide a mestereket szoktak kougeigashi-nak nevezett édességekkel nevezni... Namost, a kougeigashi szó szerint kb. "iparművészeti édesség"-et jelent, így meg már valószínűleg mindenki számára világos, hogy ezek nem annyira a mindennap fogyasztott édesség kategóriájába tartoznak, hanem szinte önálló szoborként, műalkotásként funkcionálnak, íme pár kép. És néha ezeket az alkotásokat el is szokták adni, mivel akár 10 évig is elállnak, így kiváló dísztárgyak - az áruk pedig olyan 500ezer - 1 millió yen körül mozog, ami forintban a duplája :DDDD Nem semmi. A másik érdekesség meg a hasami kiku néven futó csoda volt, amit helyben készített is az egyik mester - ennek az a lényege, hogy tkp. egy tésztagombócból ilyen kis olló-csípő-bigyóval készítenek egy megdöbbentően élethű krizantémvirágot. Bár ez sem hétköznapi édesség - mivel a krizantém Japánban is a halottak virága, így ott is az ősök tiszteletére szóló fesztiválhoz, az o-bon-hoz kötődik -, de már a megfizethető kategóriába esik, darabja olyan 2000 Ft körül van.
A PPT után a másik cukrász vette át a szót, és míg előbbi kollégája aprósüteményt alkotott, addig ő elmutogatta a japán édességek legfőbb hozzávalóit. Érdekes volt a "vörösbabzselé" (hivatalos nevét már elfelejtettem), ami tkp. vörösmoszat-porral (agaragar) zselésített vörösbabpaszta... Mit meg nem esznek az emberek, mi? Meg hozott pl. két japán citrusfélét is, amik az illetuk miatt voltak jellegzetesek.
Ezután következett a fentebb is említett hasami kiku-bemutató :D Erről most nem linkelek gugliképet, mert Araniel blogjában (ill. a beszámolójában) majd hamarosan lesznek itt a bemutatón készült fényképek.

Miután mindez véget ért,  következett az a rész, hogy elvileg mindenki kapott volna 2 előre becsomagolt édességet, pontosabban 1 édességet, meg egy "féligkész", otthon megformázandó másikat. Azonban itt előtört a proli magyar "ingyé'van" mentalitás, és annak ellenére, hogy elvileg regisztrálni kellett az előadásra, így biztosan ki voltak számolva az édességek, sokan ötösével vitték, és így egy csomó embernek nem jutott - köztük Aranielnek meg nekem sem, mert mi még bent maradtunk a teremben nézelődni-fényképezni :( Oké, csak egy kis vacak édesség, de akkor is idegesít >_< Mindenesetre kommentbe jöhetnek az íz-beszámolók (igen, ez célzás volt Freely, Dorcsy, Shearer :P).

Végül még furdalt a kíváncsiság, hogy Japánban mégis milyen úton-módon lehet cukrászatot tanulni, szóval a végén odamentem kérdezősködni hozzájuk, és kaptam is egy névjegykártyát, amitől belelkesülve hazaérve rögtön megnéztem az iskola honlapját, amitől még jobban belelkesültem, ám milliós nagyságrendű tandíj rögtön visszarángatott a valóság talajára... Hát igen, azt hiszem, wagashi-készítést se fogok a közeljövőben tanulni :(

De egy szó, mint száz, jó volt ez a hét... És elég szomorú, hogy mindjárt véget ér az év, ami egyben a Japán-Magyar Barátság Éve is, így jövőre valószínűleg megint az 1 program/félév lesz az általános. :/


írta: Sza, 2009. nov. 1. 18:14 - címkék: Japanzene, Rendezvenyek és kategóriák: Japán cuccok - 2 komment

Eisa Team Ryujin @ Merlin

Megint egy japános rendezvény, megint újabb pozitív élmények :] Fényképem nincs, mert természetesen mikor végre valahára sikerül közel ülni, akkor fényképezőt nem viszek......

A koncertet a Merlin színházban rendezték meg, amit nem nagyon tudtam hova tenni, de most konkrétan szerelmes vagyok a helybe. "Alter", a szó legpozitívabb értelmében :D A dekoráció, az egész elrendezés, az, hogy nincs helyjegy, és az ember ha az első sorokba kerül, szinte karnyújtásnyira ül a színpadtól... WOWOWOWOW. Ráadásul a személyzet is nagyon kedves, nomeg Borisz, a színház külön bejáratú macskusza, akivel szintén összehaverkodtunk.

Igazából azt hittem - mivel a "promóképek" némiképp csalókák voltak -, hogy megint egy taikokoncert lesz, ami ellen végülis nem lett volna kifogásom (mert imádom), de itt többet kaptunk: volt tánc is, meg színdarab-bohózat, ahol még osztogattak japán édességet is - sajna mivel a 3. sorban ültünk, így Kriszti tudott csak belőle szerezni, viszont mégis jó volt, hogy nem ültünk az első sorba, mert a végén még minket is halálra ijesztettek volna az oroszlánnal, mint szegény kislányt XD Tudnillik, hogy a színdarab része volt egy "oroszlán" is, persze nem igazi, hanem emberek által "megszemélyesített" - biztos tudjátok, mire gondolok, nagyvonalakban valami ilyesmi jellegű, mint >>ez<<, csak itt fehér volt, meg nejlonból volt a szőre :D -, szóval interaktív módon a közönséget is bevonták a műsorba, és a végén szegény kislány fejét megrágcsálta egy kicsit *höhö*

Egyébként nagyon jó volt tényleg a produkció, energikus meg vicces meg közvetlen... Látszott, hogy szívből jön az egész. Megnézném még párszor :)

A végén a színházterem előtt még lehetett beszélgetni a csoport tagjaival kicsit... Szegények dvd-t próbáltak eladni, de végül autogramosztássá fajult a dolog inkább XD Még jó, hogy kaptunk a jegyhez ingyen legyezőt, legalább volt mit aláíratni. Viszont legközelebb nem az ecsettollal próbálkozok :(
Meg lehet, hogy nem japánul, ugyanis a csapat kamerása, mikor megneszelte, hogy makogok valamit japánul, egyszer csak random módon felém fordult, és készített egy "miniinterjút"... Természetesen így utólag visszagondolva iszonyat gagyin válaszolgattam még arra a 3 nyamvadt kérdésre is, meg valószínűleg amúgyis frászt kapnak majd a japók, mikor meglátják a *csodás* fejemet a felvételen, de LOL.... Megvan a minimális esélye, hogy rajta leszek a következő dvd-n, és ez megrémiszt X"D Meg aztán a csapat női tagja, mikor kértem tőle aláírást, mondta, h. jó a japánom, de végül nem bizonyultam túl kommunikatívnak *lefejeli a falat*

Azért összességében egy jó kis este volt, japánszakosként 500 forintért meg pláne megérte :D
Tetszik ez az év, máskor is lehetne Japán-magyar barátság évforduló halomnyi rendezvénnyel.

U.I.: Ja, ami még érdekes: Mutattak egy hangszert, ami a shamisen elődje, úgy hívják sanshin.  Meg úgy általában merőben érdekes volt látni, hogy tényleg az okinawai, ill. a ryuukyuu kultúra mennyire más, mint a "hagyományos japán"... A ruhák, meg a táncok, meg minden kicsit eltért. Hm. Potenciális szakdoga-téma? :D Kár, hogy okinawán olyan rohadt meleg van, különben szívesen megnézném magamnak.


írta: Sza, 2009. okt. 25. 21:56 - címkék: Japan, Koncert, Rendezvenyek és kategóriák: Japán cuccok - még nincsenek kommentek

Miyavi ~ Neo Tokyo Samurai Black World Tour 2009-10

Az őrület akkor kezdődött, mikor egy tavaszi napon kiderült, hogy végrevégre egy híresebb japán előadó is fölfedezte Magyarországot a térképen, azaz Miyavi világkörüli turnéjának lesz budapesti állomása is.....

ZOMGGGGGGGGG *defibrillátort elő*

Rögtön riadóztattam is Zitát, aki meg Dórit, és előbbivel együtt a jegyárusítás megkezdése után kb. 10 perccel (ez valami szerdai napon volt, délben) már kezünkben is fogtuk a jegyeket :D Majdnem ráfáztunk mondjuk, mert én elfelejtettem odafelé kivenni pénzt a kártyámról, így kicsivel kevesebb volt nálam, mint 6000 - ami amúgy még nem túl vészes jegyár szerintem -, ráadásul még kiderült, hogy vagy 250 Ft-os kezelési költség is... De végül csak kijöttünk, és széles vigyorral távoztunk a jegypénztárból.
Eleinte úgy tűnt, hogy jól is tettük, hogy gyorsan megvettük a belépőket, mert kb. 2 nap alatt elfogyott olyan 70% körül... Így a nagy érdeklődésnek köszönhetően áttették a Diesel Clubból a Pecsába a bulit >_> Aminek még most sem örülök, mert utóbbi enyhén szólva lerobbant és szellőzésmentes, arról nem is beszélve, hogy így meg pont átestünk a ló túl oldalára, és teltház helyett szinte pangás volt.

Node, ez a pár hónap viszonylag hamar elrepült, és mire észbekaptunk, már el is jött az október 1... Sajnos, ugyanis akartunk Miyavinak adni valami ajándékot, de végül nem jutottunk el a kivitelezésig X"D Na mindegy. 

Végül hármunk közül egyikőnk órarendjét se sikerült úgy összeállítani, hogy csütörtökön hamar szabaduljunk a suliból, szóval trükkökhöz kellett folyamodni, úgymint: lógás, rohanás.... De 5 óra körül csak odaértünk. Szerencsére évfolyamtársak közül is jöttek páran, szóval legalább nem egyedül izgultam egész nap, meg a sorban is volt már bebiztosítva hely *_*  Idővel befutott Annie is, aki ráadásul ingyen ment be, hála a protekciónak :P
Szóval álltunk, vártunk, meglepően gyorsan telt az idő... Járkált pár road, vittek be ajándékokat, meg filmeztek-fényképeztek. Gergőéket (évfolyamtársamék) leszóították, mikor mi még nem voltunk ott, hogy mondjanak valamit a kamerába, de mikor közölték, hogy nem csak angolul tudnak, hanem japánul is, már mégse kellettek... WTF. Egyszer még elmentem a Pecsa hátsó bejáratához, ahol láttam a csodálatos naaaagy és piroooooos turnébuszt, de aztán elérkezett a 6 óra, amikorra a kapunyitást reméltük...

És semmi. Pedig 7-re volt kiírva a kezdés, legalábbis azt hittük. De ezek szerint az a kapunyitás volt :D SZUPERRRRR~~~ Valamit bemondtak a hangszóróba, amit nem nagyon értettünk, de végül kiderült, hogy azt, hogy ne dobáljunk be semmit a színpadra, meg ne filmezzünk, meg hogy fél 9-kor kezdődik a koncert... WTF2. Ez már csak azért se volt vicces, mert a földalatti kb. 11-ig közlekedik... Dehát mit volt mit tenni, még jót álltunk magunkért kb. olyan negyed 8-ig, amikoris ténylegesen elindulhattunk befelé.
Itt sajnos kicsit szétszakadt a banda, és annak ellenére, hogy viszonylag elöl álltunk a sorban, elég sokára jutottunk be. Mint utólag megtudtam, egyrészt azért, mert a biztonságiak 2 sort csináltak, másrészt meg azért, mert csomóan a szokásos módon oldalról befurakodtak. Csak azért nem dühöngök ezen (annyira), mert velem is előfordult már X"D Illetve áldottam az eszem, hogy Uchikawa senseit megkértem, hogy hadd hagyjam bent a táskámat a suliban, és csak egy övtáskával mentem, mert így a motozás is sokkal rövidebb ideig tartott, meg ruhatárazni se kellett. Szerencsére ki se nyittatták velem, szóval a minidezodorom megmenekült \o/

Bejutás után a mechandising-pulthoz vettük az irányt, ahol érdekes módon pangás volt. Rögtön rájöttünk, hogy valószínűleg azért, mertelég drága volt minden... Végül egyszerélünk alapon azért mindenki vett valamit, én egy pólót, ami ugyan elég gagyi minőségű - ráadásul a fazon megpróbálta rám sózni az M-eset, még jó, hogy az L-eset vettem meg, mert pont jó -, de az este folyamán nagyon jó szolgálatot tett...

Miután ezt letudtuk, mentünk is be nyomulni. A többieket, akiktől elszakadtunk, megtaláltuk gyorsan - középen álltak, de annyira nem közel, ráadásul olyan helyen, ahol Zitának meg Dórinak, akik nem éppen égimeszelők, kb. esélyük sem lett volna látni... Szóval gyorsan levágtunk egy hátraarcot, és elmentünk oldalra, ahol végül az 5.-6. sorba sikerült beállni. Illetve ekkor még 7.-8.-ik lehetett, de később a fluktuáció során előrébb kerültünk :D Meg szerencsére a két széltében-hosszában nagyméretű leányzó is eltűnt előlünk idővel. (Legalábbis előlem, szegény Zita elől csak valamivel később...)
Viszont így, hogy nem sikerült annyira közel állni, mint terveztük, marhára idegesített, hogy nem vittem szemüveget. Arra számítottam, hogy úgyis levernék a fejemről, meg nem tudnék benne ugrálni, meg az izzadtság miatt lecsúszna; amik közül végülis egyik sem volt alaptalan, de innen távolról kissé homályosan láttam csak az eseményeket :( Szóval elgondolkoztam rajta, hogy ilyen különleges helyzetekre be kéne szereznem egy kontaktlencsét.

Nade, miután már épp eléggé izzadtunk meg izgultunk, eljött a fél 9, és szinte percre pontosan meg is kezdődött a koncert, avagy a zenészek után föltűnt a színpadon MIYAVIIIIIIIII~~~ El se hittem, hogy tényleg őt látom, sőt még most se hiszem :D Az időérzékem kb. tovaszállt, és úgy elröpült az a 2 órás koncert, mintha 5 perc lett volna. Közben persze sikítottam-ordítottam-énekeltem-csápoltam, sőt a 2 lassú számnál (Kimi ni negai wo, meg a Neo Visualism eleje) eltört a mécses is kicsit :') Állt mellettem egy lány, nem tudom, hány éves volt, de lehetett vagy 150 centi... És akárhányszor oldalra pillantottam, engem bámult, szóval kezdtem megijedni, hogy túlzásba vittem a fanságot X"D Dehát mint mondtam, egyszerélünk, szóval annyira nem tudott most érdekelni mások véleménye. 
Miyavi nagyon jófej volt, 200%-on pörgött szokása szerint. Bár voltak olyan hírek, hogy ezt a szünet nélküli koncertezést nem bírja a hangja, mégis hibátlanul énekelt végig. Meg a gitárt is előkapta sokszor, aztán bemutatta a pózolós-nyakmögétevős mozdulatokat is, persze nem hibázott ekkor sem :D Volt párszor MC rész is, ami szerintem nem volt zavaró, sőt, inkább megható... Beszélt pl. a kislányáról, meg hogy lett nemzetközi fanclubja... meg magyarul is beszélt  elég sokat pl. "Jól érzitek magatokat? Én igen!" meg "Szeretlek!" meg asszem a "klassz" is elhangzott valamilyen kontextusban... Többször lejött a színpad előtti részbe is, meg a közönségbe is behajolt. Itt nem tépték le róla a pólót, mint valamelyik másik koncertjén XD Csak nyomulás volt ezerrel, ami nem volt baj, mert ekkor sikerült előrébb kerülni kicsit. Pl. a második ilyennél - sajnos ez már valamikor a vége felé volt - behúztam Zitát is magam mellé, így végre látott valamit ő is XD
Sajnos a fos Pecsának köszönhetően Miyavi is izzadt, mint a franc, meg persze a közönség is... Többen rosszul is lettek, meg aztán a végefelé megkezdődött a vízosztás is a biztonságiak részéről. (Miyavi: "share the water, share the love" :DDDDD) Locsoltak is, aminek *marhára örültem*, ugyanis betaláltak jópárszor, szóval már nem csak az izzadtság folyt rólam... De azért jól esett ^^"""" Mondjuk gondolkodtam rajta, hogy mégis törölközőt kellett volna venni, de aztán a póló jobbnak bizonyult, mert koncert után rögtön át is vettem, így megfázást nem vittem haza a kellemes élmények mellé.
A vége után még bámészkodtunk volna egy kicsit, de sietni kellett a metróhoz, szóval csak arra futotta, hogy csináljunk 1-2 képet az elbontás alatt álló színpadról, meghogy konstatáljuk, hogy valójában mennyire közel álltunk >_<

Összességében azonban egy HIHETETLEN élmény és tökéletes produkció volt, szerintem sokáig emlékezni fogok rá *_* Egyedül csak az olyan fangörlöket hanyagolnám, akik tangát mutogatnak föl, meg az az élmény nekik, hogy letaperolhatták Miyavit... khm... övön alul >_>
Remélem azért elújságolja pár japán haverjának, hogy jöjjenek ide koncertezni, és remélem, hogy az a buli nem a Pecsában lesz X"D

Tracklist a következő volt... Most nincs kedvem YouTube-ról linkelgetni, akit érdekel, keressen rá:
01. Rock'n'Roll is Not Dead
02. Coin Locker's Baby
03. Boom Hah Boom Hah Hah
04. 21st Century Tokyo Blues
05. Ame ni utaeba ~pichupichuchappuchappu Planran Blues~
06. My Name iz Oresama.com
07. Please Please Please
08. Kimi ni negai wo  (-> előtte volt egy MC rész, és mondta, h. "I sing this song for you"... amúgyis bőgtem volna szerintem rajta, de így meg tényleg eltört kicsit a mécses... és szerintem most még ha meghallom, egy darabig így lesz)
09. Super Hero
10. Eccentric otona yamai (-> régi számai közül az egyik kedvencem, szóval JEEEEEE)
11. Shouri no V-Rock
12. Are You Ready to Rock? (-> erre pörgés volt ezerrel *_*)
RÁADÁS
13. Subarashiki kana, kono sekai -What a Wonderful World-
14. Sakihokoru hana no you ni -Neo Visualizm-  (-> ennek az  elejét is megkönnyeztem :D)
15. As U R

Illetve, Miyavi még nem írt a Myspace-ére semmit a magyar koncertről, de youtube-ra már rakott föl két videót:
Koncert előtti nyújtás
Kezdés
Meg annak ellenére, hogy többször is kérték, hogy ne fényképezzünk/videózzunk, azért (szerencsére) készült pár fanvideó is, pl.:
Kimi ni negai wo előtti MC, benne: "Szeretlek"
Kicsit rosszabb minőségű random vidi

Ha nem fájna a nyakam a sok ordítástól meg nyújtózkodástól (nem a hangom rossz, csak izomlázam van), tényleg nem hinném... MÉGEGYSZEEEEER <3

U.I: Találtam egy elhullajtott Motorola-mobil-hátlapot, ha a tulajdonosa igényt tart rá, jelezze :D Nem nagy érték, de azért mégis.


írta: Sza, 2009. okt. 2. 22:45 - címkék: Emberek, Japanzene, Koncert, Rendezvenyek és kategóriák: Zene füleimnek - még nincsenek kommentek

Nyárvégi krónikák pt. II. - sulikezdés

Nos, akkor lássuk a nyár végének másik meghatározó eseményét ~ azaz, hogy elkezdődött a második egyetemi évem. Illetve az utat, ami idáig vezetett.

Az ELTÉn olyan csodálatosan működik a tárgyfelvételi rendszer, hogy a Tisztelt Hallgató már hónapokkal félévkezdés előtt fölveheti a tárgyait - okokat lásd itt - , ami igazából tök jó lenne, és egy csomó idegeskedést megspórolna, ha a tanárok nagy része képes lenne arra, hogy időben megadja, hogy pontosan mikor, illetve hol akarja megtartani következő félévben az óráját. (Mert nagyrészt a helyszín, azaz a terem függvénye az időpont.) De mivel ez sokuknak sajnos nem sikerül, így a nagyjából összeállított órarend az utolsó kb. egy hét leforgása alatt szétbombázódik, a hallgató haja meg csomókban hullik a földre. Nekem konkrétan szinte minden napra jutott egy ütközés, volt, hogy hármas, így első héten már "majdcsakleszvalahogy" hozzáállással mentem suliba. Szerencsére a tanárok azért nem ETR-ből vannak, meg rajtam kívül még sokaknak volt problémája, így végülis sikerült mindenkivel mindent megbeszélve eredményre jutni; ez látható itten képként, meg a jobb oldali menüsávban is.

Sajnálatos módon azonban, ennek, meg a 40 kreditnek az lett az eredménye, hogy hétfőtől csütörtökig gyakorlatilag bent élek az egyetemen, és mivel nagyjából az összes órám gyak, amire készülni kell, a maradék - nem létező - szabad perceimben tanulok, tanulok, vagy elszámítógépezem az időt, és némi alvásidő helyett tanulok :D Magyarul péntekre már hulla vagyok kb., sőt, ami azt illeti, már hétfő estére is.
A tavalyi tanév ehhez képest sétagalopp volt, de némileg vigasztal a tudat, hogy ez a mostani a legdurvább félév - mivel a következőben pl. már eggyel kevesebb japánóránk lesz -, meg a vizsgaidőszak se lesz annyira megterhelő. (Csak az előtte, a szorgalmi időszak végén lévő ZH- meg házidolgozat-időszak. Hahaha.)

De lássuk csak, mit is tanulok konkrétan...
Míg tavaly a heti 3 japánóra gyk. egymás folytatása volt, magyarul az órákon folyamatosan haladtunk az anyaggal, idén a 3 óra valóban 3 különböző tanárt és tananyagot takar. Van egyszer a hétfői beszédgyakorlat óra, egy nagyon lelkes új tanárral, aki egy kb. 40 év körüli japán fickó, és nem nagyon tud magyarul. Ezen a ponton megjegyezném, hogy marhára örülök neki, hogy sokat beszélgettem japánokkal, ugyanis szinte gond nélkül értem az órát, míg évfolyamtársaim közül vannak, akik nem nagyon :( (Ami inkább problémát jelent, hogy a beszéd még mindig nem megy hibátlanul, de majd ezen javítok X"D Mert izgulni már nem izgulok, csak még nem megy annyira természetesen a japán, hogy gondolkodás nélkül hibátlan mondatokat tudjak alkotni, viszont nem szeretek úgy beszélni, hogy gondolkodási szüneteket hagyok a mondatok között.) Aztán van a keddi óra, ami gyakorlatilag szövegfordítás... Egyfelől kiábrándító, mert egy alsó-középiskolás törikönyvet olvasunk, és még ez sem megy zökkenőmentesen, másrészt viszont jó, mert lehet szótárgépet használni még dogánál is. Már akinek van szótárgépe, az használhatja, ugye. Én egyelőre még nem tartozom közéjük, de a probléma megoldódni látszik, még szerencse, hogy nyáron végül kaptam munkát és van pénzem... A csütörtöki óra meg szintén egy beszédgyakorlatos, csak tanulni kell rá a kanjikat is ezerrel, mert minden órán írunk belőlük dogát, szóval nem egy leányálom az sem.
Ezen kívül van még egy szakszövegfordítás, amin sikerült ahhoz a tanárnőhöz kerülnöm, akihez akartam, és mivel úgyis szeretem az irodalmat, élvezem a novellaolvasást - csak mire lefordítom, vért izzadok. De hosszú távon hasznos lesz, pláne, hogy ugye fordító akarok lenni :D
Ellenben a leíró japán nyelvtan c. óra a halálom, mivel későn is van, meg utálom is a nyelvtant... Hasonlóképp viseltetek a régi japán-óra iránt, ami érdekes lenne, de most az elején még ott is nyelvtant veszünk, ráadásul ugyanazzal a tanárral és kb. ugyanazt, mint hétfőnként, szóval heti 2x még annyira sem tudom élvezni, mint heti 1x.
A japán szakosságnak hála vannak még különböző előadások, ezek közül a "közös keletieket" (pl. keleti töri, meg keleti vallások) abszolút feleslegesnek tartom, pláne hogy pl. vallások óra tavaly is volt mindkét félévben, dehát ez van.... A japán töri mondjuk jó, meg érdekes, csak a vizsgára kell kicsit sokat tanulni majd szerintem.

Van ezen kívül még 2 db kínaiórám. Namost ez az, amit vártam, és ami sajnos nagyon nem úgy alakult, ahogy képzeltem. Nem akarok senkit megsérteni, de azt kell mondanom, csalódtam a kínai tanszékben, ugyanis annak ellenére, hogy halomszámra szervezik a hallgatóiknak az ösztöndíjakat, meg van tolmcásképzés, meg Konfuciusz Intézet meg minden, mégsem voltak képesek tisztességes módon kezelni azt, hogy sokan jelentkeztek minorra, és ezért minket, második keleti nyelveseket gyakorlatilag leszarnak. Az utolsó pillanatban közölték, hogy melyik órát vegyük föl - az ETR szerint ezt 10-en meg is tettük, ám az órán mégis vagyunk vagy 20-an, mert xy órával össze lettünk vonva. Így pedig szerintem nem lehet egy olyan nyelvet megtanulni, mint a kínai; ami egyrészt tonális (tehát fontos lenne, hogy minél többet gyakoroljuk a beszédet és a hangsúlyozást), másrészt meg nem latin betűkkel ír, és az összevonásnak hála a csoportban vannak olyanok, akikről gyanítom, hogy még egy db írásjegyet nem láttak életükben.
Üröm az örömben, hogy ugyanabból a tankönyvből tanulunk, amit nyáron használtunk a 2 hetes tanfolyamon, szóval legalább megvennem nem kellett 6000 magyar pénzér'. (Bár a munkafüzetből 4 lecke nincs meg, de majd megszülöm valahonnan.) Csak az a nagyon nagy kár, hogy ez a könyv mégcsak nem is kezdő, hanem "ismerkedő" szintűnek van a Konfi honlapján titulálva, ráadásul a nyelvtan benne minimális, inkább a beszédet tanítja csak, meg az írásjegyeket, ami nagyon hiperszuper, csak épp kínaiul nem fogok megtanulni tőle. Nem mintha most a japán mellett lenne rá időm, de úgy gondoltam, hogy mivel egyrészt régóta érdekel a nyelv, márészt meg kénytelen vagyok bent ücsörögni az órán, esetleg lehetne valami haszna is.
A tanárunkat már meg sem említem, aki amúgy nagyon kedves meg jófej csajszi, csak kicsit szétszórt, és enyhén szólva informatikai analfabéta kezdő tanár. (PhD-s lehet.)

Mindezek mellett van még 5 db németórám, amik annyira nem megerőltetőek - köszönöm istenem, hogy elég jól tudok németül -, csak továbbra is azt kell mondanom, hogy nem érdekelnek túlzottan :/ Hülye voltam, hogy a német minort vettem föl anno, jobb lett volna valami újba belekezdeni, vagy nem is tudom... Mert így, bár a német nyelvet megutálni sosem fogom, de a német kultúra iránti lelkesedésem igencsak elapadni látszik... De mostmár nem választok másikat, minor miatt nem fogok csúszni. Meg mondjuk hozzá kell tennem, a német tanszéki tanárok nagyon jó fejek továbbra is, megint nincs egy sem, akire panaszkodni tudnék.

Ha már a tanárokról szóltam, az évfolyamtársakról is megemlékeznék :D Másodéves lévén ugye nem igazán találkoztam új arcokkal, nagyjából ugyanazokkal járok együtt, akikkel tavaly. Nem sokkal lettünk kevesebben, akik abbahagyták, azok vagy megbuktak, vagy valami más, nyomós okuk volt, de ahhoz képest, hogy tavaly mindenki azt hitte, hogy kb. a fele csoport "el fog tűnni" idénre, ez egyáltalán nem így lett. Ellenben gyarapodtunk néhány túlképzett elsőévessel, akik már annyira jól tudtak japánul, hogy rögtön velünk kezdhettek. Ők nagyon jó fejek szerintem, ráadásul az egyik lány, Anita mondta, hogy olvasta régebben a blogomat és tetszett neki *híres vagyok :D* Csak sajnálom kicsit szegényeket, hogy így rögtön bekerültek a mélyvízbe, de az biztos, hogy ha bírják a tempót, akkor mire végeznek, kurva jól fognak tudni japánul. Szóval irigy is vagyok nemkicsit :D

Mindent összevetve azért ez a félév elég súlyos lesz, de egyelőre még megpróbálok nem elcsúszni és hajtani ameddig bírok, egyrészt mert meg akarok tanulni japánul, másrészt mert ösztöndíjat is meg akarok pályázni majd, aminek kiderült, h. márciusban lesz a tesztje, nem nyáron, szóval még egy fokozattal magasabbra kell kapcsolnom.
Előbb azonban következik a decemberi nyelvvizsga, amin nem kockáztattam, és inkább a biztosnak tűnő szintre jelentkeztem (3kyuu), de ezt legalább 90% körül meg kéne csinálni... Remélem sikerüüüüüüül~~~~


írta: Sza, 2009. szept. 26. 21:21 - címkék: Egyetem, Ich, Órarend és kategóriák: Suli - még nincsenek kommentek

Nyárvégi krónikák pt. 1. - augusztus

Nos, lustaságomnak, meg mostanában jelentkező akkut időhiányomnak köszönhetően jó rég nem blogoltam, de most újra folytatom életem krónikáját :D Hogy az időrendi sorrend megmaradjon, meg hogy ne hagyjak ki semmi fontosat, egy 2 részes gigamegaposztban fogom a leglényegesebb eseményeket röviden bemutatni. Ez az első rész most az augusztusi dolgokról fog röviden szólni, vágjunk is hát bele.

Szóóóóóval... Miután megvolt a 2 hetes kínai nyelvtanfolyam - azt hiszem, ezt még említettem a blogban -, folytattam a munkakeresést. Sajnos sokáig igencsak mérsékelt sikerrel, így csomó hiába várt visszajelzés és néhány állásinterjú(s beégés) után már épp kezdtem volna feladni, mikoris úgy tűnt, megtaláltam a jelenlegi helyzethez képest ideális melót: papírbolti kisegítő. Ez egyrészt jónak tűnt, mert írószerbuzi vagyok, másrészt, mert mégiscsak egy klimatizált bevásárlóközpontban van az üzlet, nem mondjuk a strandon állok egy bódéban fagyit árulva, harmadrészt meg, mert 12 órás műszakok voltak, ami ugye azt jelentette, h. 2 v. 3 nap meló, és utána ugyanennyi szabadnap.
Be is mentem jelentkezni a diákszövetkezethez, és minden sima ügynek tűnt, egészen a kezdés napjáig - ahol kiderült, hogy ofkórsz nem úgy van az, ahogy Móriczka elképzeli... A pár ott eltöltött munkanap után pedig kifejezetten csak a "szar" és hasonló jelzőkkel tudnám jellemezni. Röviden: tilos volt leülni, tehát 12 órát álltam (najó, 11,5-et, mert az ebédszünetben le lehetett ülni) egy kb. 2 nm-es bódéban, ugyanis kiraktak a táskaárusító "szigetre"; a főnök egy idegbeteg picsa volt, a kollégák meg felettébb motiválatlanok (mondjuk ezt még meg is értem, valószínűleg én is ilyen lennék, ha egy hónapban 4 szabadnapom lenne, a többiben meg 12 óráznom kéne); és akkor a hülye vevőket még nem is említettem... Persze kicsit én is hibás voltam, mert rájöttem, hogy a kereskedői vénám kb. 0, és képtelen vagyok rásózni az emberekre a szart, mindenesetre a 4. napon fölmondtam. Hiába a fizetés - ami ráadásul még szar is volt, 450/ óra -, hiába minden, de képtelen voltam tovább elviselni... Rég éreztem ilyen megkönnyebbülést :D

Szerencsére utána rögtön sikerült is egy másik melót találni, méghozzá banki adatrögzítést... Ez aztán ég és föld volt, ráadásul még többet is fizettek. És ami plusz poén volt, hogy az első 2,5 napon nem tudtunk belépni, mert nem volt beállítva a gép X"D (Főleg, hogy 1 hetes volt a meló.)
Nem is lett kész a projekt, mire lejárt a szerződésünk, de nem akartam már tovább maradni - mert aug. 31.-ig tartott ez a munka, és azt a pár napot sulikezdésig ki akartam használni tanulásra. Mindenesetre ez a nyár melókeresés szempontjából módfelett hasznosnak bizonyult...

Aztán, egyik legfontosabb esemény volt, hogy  aug. 29.-én végre megtartottuk az éves LOTF-meet-et ~ amire sajnos úgy volt, hogy a meló miatt nem tudok elmenni, de végül hamarabb elmehettünk, szóval egy kicsit csak benéztem a végére o^_^o Viszont amit sajnálok, hogy sajnos kezd szétesni a társaság :( Neten is érzékelhető sajna, meg most míten is elég kevesen voltunk... *szipp*
Bár várható volt, mert elég messze lakunk egymástól, meg idővel mindenki dolgozni kezdett, vagy egyetemre/fősulira járni, de azért sajnálom... Mindenesetre az eljöttekkel örülök, hogy tudtam találkozni :) Kár, hogy Aranielt meg Izut pont elkerültem.

Aztán 2 barátnőm - Zita meg Freely - jóvoltából, eljutottam a Károli Gáspár Református Egyetem beiratkozására... Hát mit mondjak, én eddig abban a tudatban éltem, hogy ott sikerült rendszert vinni a dolgokba, de ez az elméletem most megdőlt. (Később, a tárgyfelvételüket elnézvemeg halmozottan.) Ennek ellenére azért megint elfogott az érzés, hogy jó lenne odajárni... Lehet, hogy csak felszínes vagyok, mert iszonyat szépen föl lett újtva a suli... De mindig, mikor valamiért odamegyek, kicsit úgy érzem, hogy ott a helyem. Valószínűleg, ha ott kezdtem volna a tavalyi évet, idén már kint lennék Japánusföldön :') De mindegy, láwolom az ELTÉt is azért, sőt.
Idén amúgy 4 pajtásom lett KRE-s gólya, 2 fő magyaron, 2 meg japánon - szóval azt hittem, hogy majd sűrűbben fogok tudni velük találkozni, de hála az órarendemnek, nem X"D

Végül, de nem utolsó sorban pedig ejtenék még pár szót a Japán Nap-ról, ami a Néprajzi Múzeumban volt  szeptember 5.-én(, és ezzel a posztból némileg kilóg, de a második részt csak a sulinak akarom szentelni, szóval most bezsúfolom ide).
Maga a rendezvény nem volt olyan nagy durranás, de szerencsére Doryannal meg Mátéval együtt voltunk, szóval így nem fulladt unalomba a nap. Már a reggel izgalmasan kezdődött, ugyanis Doryanék nem annál a szobornál vártak, ahol én gondoltam - lent a metróban -, hanem fönt  a téren, a Kossuth-szobornál... Amiről lövésem sem volt, hogy hol van *lol* De józan paraszti eszemre meg az intuíciómra hallgatva végül gond nélkül megtaláltam őket, meg aztán a Múzeumba is átjutottunk.
Szerencsére a diákjegy csak 400 Ft volt, ugyanis a rendezvényben én kicsit csalódtam - gyk. 4 db asztalból állt, amiket a Múzeum aulájában fölállítottak, és lehetett pl. shodouzni meg origamizni... Hümm. Mondjuk az jó ötlet volt, hogy kidobáltak egy csomó párnát a lépcsőkre, meg babzsákot, mert székből igencsak kevés volt, és így előbbieken terpeszkedve lehetett nézni a harcművészeti bemutatókat. (Bár a kendou-t, vagyis a japán vívást a székeken ülve az első sorból néztük, ami végzetes hibának bizonyult, ugyanis bármennyire is imádom, a nagy harci üvöltésektől alig bírtam visszatartani a röhögést, szóval lehet, hogy készült rólam pár kompromittáló fotó.)
Tulajdonképp ami a lényege lett volna az egésznek, az a Szamurájok öröksége c. tárlat volt - meg is néztük, de mindössze 1 teremnyi cuccból állt, meg tömeg is volt, szóval annyira nem maradt maradandó élmény :/ Meg ha már ott voltunk, megnéztük a Milyenek a finnek? c. kiállítást is, az mondjuk már tartalmasabb volt.
A kettő között viszont még sor került a legjobb programra, a Kiyo-Kito csoport taiko koncertjére. Még mindig imádom a taikot, ezt nem lehet megunni *_* Ráadásul visszahngzott az egész aula, meg azért egy ilyen kis helyiségben eleve másképp hallani, mint egy nagy koncertteremben, szóval jó volt nagyon. Jobban belegondolva végülis emiatt megérte a 400 pénz :)

Mindezen események közben viszont sajnos hamar elrepült a nyár, és szeptember 7.-től megkezdődött második egyetemi tanévem... Erről viszont majd a következő posztban fogok értekezni, szóval stay tuned :)


írta: Sza, 2009. szept. 17. 20:32 - címkék: Baratok, Emberek, Ich, Japan, Munka, Rendezvenyek és kategóriák: Mindenmás - még nincsenek kommentek
Régebbiek | Végére »